Az enyém... (Got7 - Jackson)

Unottan ültem végig a matekot, aztán csengő előtt pár perccel Jaebum szólt, hogy ne maradjak bent az osztályban. Értetlenül pislogtam rá, de végül összeszedtem a dolgaim, és kimentem a folyosóra. Mindenki úgy nézett rám, akár egy UFO-ra, de persze ezt már megszoktam, hisz mégis csak én vagyok a szürke kisegér itt. Akin állandóan gúnyolódnak, ki nevetnek, csak azért, mert szeretek olvasni, és nem úgy viselkedek ahogy a többiek. Más vagyok!
-Jaebum? Mi ez az egész? - kérdem tőle könnyes szemmel. Azt nem élném túl, ha Ő is neki áll engem gúnyolni!
-Nézd! - mutat az ablakra, ahová egy fehér lap volt ragasztva, mellette pedig egy rózsa. Szipogtam egyet, és elvettem onnan.
"Tudom... nem vagyok tökéletes! De ha mellettem vagy annak érzem magam!" Elmosolyodom, és Jb felé fordulok.
-Miért csinálja ezt? - kérdem tőle.
-Azt nem tudom, csak szólt reggel, hogy mit tervez. - vont vállat. A folyosóra mutat amin egy csíkban, rózsa szirom volt leszórva, egy részén pedig egy rózsa és boríték.
Odamegyek és felemelem.
"Ígérem! Megváltozom!"
-Azt nehezen hiszem el! - sóhajtok, és elindulok újra a szirmok irányát követve. Az aulában nagy tömeg fogad, de ott az öcsém, Youngjae, Bambam a haverom, persze a suli menő gyereke Mark, aki gúnyosan néz rám, most is, mint mindig. És miatta vagyok nevetség tárgya...
Junior, Yugyeom, mosolygva néznek rám.
-Érdekes... szánalmas, - mutat a szirmokra -, hogy ilyeneket kitalálj, csak azért, hogy feltünést kelts? - kérdi Mark. Lehajtom a fejem. -Még hazudni se tudsz mert azonnal lebuksz! Szánalmas vagy Hyorin! - köpi felém a szavait -Kíváncsi vagyok arra a nagy lovagra, már ha igaz... vagy ez is kitaláció mint a többi? Hmm? - hozzám dob egy lapot, amit elolvasok.
"Szeretlek!"
-Ki lenne olyan idióta, hogy pont egy ilyen... szintelen, kis nyomit szeressen? - nevet Mark. Vele az egész suli. Rajtam! Jackson át vert! Vagy ezt is Mark csinálta?
-Én! - hallottam egy ismerős hangot, aztán oldalt, szét vált a tömeg,  majd Jackson nézett ránk. Falnak támaszkodva állt, egyik lábát felhúzva, fekete farmer, baseball sapi, fekete póló, és az elmaradhatatlan bőr dzsekije. Szemeim könnyesek lettek.
-Jó vicc! - röhög Mark. Jackson nyugodt léptekkel sétál elé, és méri végig.
-Óh! Nézd, a suli menő gyereke, szerelmes a suli "nyomi" lányába, ezért szívatja! - vigyorog rá gúnyosan. Mire Mark levörösödik. Állam a padlót súrolja. -Ugye, hogy igazam van? - megcsipkedi az arcát. -De még mennyire!
-Nem tudsz Te semmit! - förmed rá Mark.
-De! Látszik rajtad! Amúgy pedig, erről a vonatról lekéstél szép fiú, mert Hyo, az enyém! - kuncog. Hátba vágom.
-Ez nem igaz! Megbántottál! A drog fontosabb volt neked, mint én! - néztem rá.
-Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek! Már három hónapja tiszta vagyok. - veszi le a sapkáját.
-Hol a hajad? - kérdem Ijedten.
-Kicsit elborult az agyam, és lenyírtam kopaszra, de azóta nőtt már. - mosolyogva piszkálja meg a rövid tincseit.
-Menthetetlenül hülye vagy! - sarkon fordultam és készültem ott hagyni.
-Az lehet! De menthetetlenül szerelmes is! - megálltam -Annyira vak voltam, hogy nem láttam azt a kincset amit rejtesz! És most nem arra gondolok ami a szoknya alatt van... bár azt is szeretem! - elvörösödtem - Én arra gondolok ami benned van! Már tudom, hogy segíteni akartál! És belátom, hogy igazad van! És volt! Erre pedig akkor jöttem rá, amikor nem láttalak! Kerültél! Nem tudtalak elérni! Olyan érzés volt mintha egy darab hiányozna belőlem! Fájt, hogy nem vagy velem. Igen, egy seggfej voltam, bántottalak, átnéztem rajtad - szemeim könnyesek lettek, fejem lehajtottam. Sokkal több fájdalmat okozott mint bárki ezen a világon. Újra elindultam. -Szeretlek! Az életemnél is jobban! Rin! - szólt utánam. Megálltam.
-Azok után, amit végig szenvedtem melletted azt várod, hogy a karjaidba rohanok? Drámát rendezel a suliban, ezt értékelem... de... - sóhajtok -Kihasználtál! Lefektettél, aztán pedig máshoz mentél! Megaláztál, nem is egyszer! Azt hiszed, csak úgy átsiklok fölötte? - néztem rá a vállam fölött.
-Nem! - állja a tekintetem.
-Akkor? Mit vársz tőlem? - mivel nem válaszol, így újra
elindultam, ki a suliból.
-Rin várj! - fogta meg a karom Jackson,  elém állt. -Tényleg, mindent sajnálok. És szégyellem is magam, de akkor nem láttam tisztán! - elveszem a karom, mire megfogja az arcom. -Helyre akarom hozni amit elcsesztem! - néz mélyen a szemembe, aztán megcsókol. Szörnyen hiányzott! Így viszonzom a csókot. Olyan szenvedélyesen csókol tovább, hogy bele szédülök, így megfogom a derekát, ő pedig a nyakam.
Levegő hiány miatt szakad meg a csók, de egy centit se mozdul tőlem ajka is közel van, orrán szedi sebesen a levegőt, én pedig csak állok, és szemeim csukva.
-Szeretlek! - susogta.
-Én is téged! - bújok hozzá. Szorosan megölel.
-Ki fogom nyirni azt a szép fiút! Miért pont az én csajom kell neki? - háborog. Elnevetem magam.
-Azért, mert a csajod szíve már rég foglalt! - néztem rá mosolyogva.
-És szép, meg okos, és imádom minden részét... egy két részt jobban... - vigyorog, én pedig vállon csapom.
-Köcsög perverz! - morgom, mire fel emel és megcsókol.
-De csak a tiéd! - mondja mosolyogva. Elkuncogom magam.
-Igen, az enyém. - öleltem meg. Örülök, hogy újra velem van.