Rasa os

-Leex. - nyagatott Rasa.
-Nem. - szóltam le.
-Kérlek. - bevetette a kiskutya szemeit.
-E.Den, szólj rá. - nyafogtam életem értelmének. -Kiskutya szemek. Tudod, hogy ez a gyengém. - vágtam egy *meghalok ha nem segítesz* fejet.
-Segíts neki. - nevetett.
-Tudod, hogy ellenük vagyok. - fujtam fel az arcom.
-Hé!!! - haborodott fel Rasa.
-Ne, "Hé"-z nekem. Old meg magad. - vágtam homlokon.
-De már csak két hónap és jön a baba. - terült szét a földön. Ott térdelt előttem.
-Kötöttél volna csomót a farkadra. - morogtam.
-Áucs. - fogta meg a kis Risza Rasát.
-Hülye. - forgattam meg a szemem.
-Jaj, tudod, hogy milyenek a szerelmesek. - nézet cukin E.Den. Na ennek állj ellen.
-Nem, nem tudom. - dacoltam vele.
-Óh, akkor nem szeretsz? - gyönyörű ajkai lebiggyet.
-De, nagyon. - sóhajtottam.
-Akkor segíts neki. - bicentett az elmeredt Rasára. Bevetette a kiskutya szemeit.
-Ma nincs szex. - fenyegettem meg a kiskutya szemei miatt.
-Miért? Mi azt szoktunk csinálni? Nem épp szeretkezni? - fölém mászott. Én meg mint egy sarokba szorított eger, pislogtam rá.
-Szívem... - nyeltem nagyot.
-Reiről van szó, segíts neki. - súgta az ajkaimra. Aztán megcsókolt. Imádom a csókját. Annyira puha és érzéki az ajka.
-Na, akkor segítesz? - mászott közénk Rasa.
-Igen, de csak Rei miatt. - toltam el E.dent.
-Imádlak. - puszit nyomot az arcomra, és kiviharzot, akár a tornádó.
Felsóhajtottam.
-Hol is tartottunk? - kérdezte E.Den.
-Hmm... - elmosolyodtam. A kis huncutom...
-És az? - mutatott már a századik gyűrűre Rasa.
-Nem. - piszkáltam a körmöm. Tök laza vagyok, közben legszívesebben megfojtanám ezt a szőke marhát. Haragszom rá, nem is kicsit. Az oké, hogy összejöttek, hisz Riri is Junnal, de, hogy már Rei terhes, na ez kiakasztott.
-Figyelj Lex. - állt meg velem szemben Rasa. Mérgesen néztem fel rá. -Szeretem Reit, oké? Azért akarom elvenni, és tudom, hogy vagy milliószor kinyírtál gondolatban, plusz, ha lenne rá lehetőséged rá, meg is tennéd... - felhúztam a szemöldököm. - Oké, ezt most nem kellett volna. - nyelt nagyot, s nézet a korlátra, majd újra rám. -Szóval, csak arra akarok ki lyukadni, hogy kell nekem Rei, és nem érdekel, hogy utálsz e miatt, Én akkor is elveszem szombaton Reit, ha segítesz, ha nem. - tényleg komolyan gondolja, ha velem szembe mert szállni. Felsóhajtottam.
-Menjünk. - indultam el. Csendben követett.
-Az. - mutattam egy kirakatban levő gyűrűre. -Az egyszerű és szép, pont mint Reita. Ez neki lett kitalálva. - mondtam. Kis egyszerű, fehér arany gyűrű, egy kővel a közepén, és hozzá egy sok köves karika.
-Ez gyönyörű. - tapadt a kirakatra Rasa. -Megveszem. - rohant be. Én meg kint vártam. Megvette a gyűrűt, aztán mentünk megbeszélni a templomot, és az étterembe, ahol lesz a fogadás csak nekünk.
-Ruha? - nézet rám Riri.
-Kész. - emeltem fel a ruhát.
-Oké. És, hogyhogy megbékéltél Rasával? - kérdezte.
-Túl őszinte volt. - vontam vállat.
-Lányok? - hallottunk meg Rei hangját.
-Szóba! - szólt ki neki Riri.  Rei pedig mint egy Panda maci becsoszogott.
-Ah, de elfáradt a lábam. - ült le.
-Ezzel jár a terhesség... - jegyeztem meg.
-Hova készültök? - nézet végig rajtunk.
-Erre arra. Pár helyre. És, jössz velünk. - mondta Riri.
-Bizony. - bólintottam.
-Én? Ilyen hassal? Kizárt. - tiltakozott.
Fél óra győzködés után csak sikerül rá adni a szolíd kismama ruhát. Megcsináltuk a haját, sminket raktunk rá. Gyönyörű volt.
-Ez mind fontos? De miért? - nézet értetlenül.
-Titok. - mondtuk.
-Olyanok vagytok mint Rasa. Két napja nem is láttam. - sírta el magát. -Biztos nem akar már minket. - fogta a hasát.
-Dolga volt, na de gyere. - fogtam kézen. -Menjünk. - simiztem meg a pociját. Már most imádom ezt a pocak lakót, mégha ilyen barom egy apja van.
Megérkeztünk a templomhoz, Rasa kint állt, minket várt. Először beszélni akar Reivel, és ha. Rei belemegy, akkor minden megy a megbeszéltek alapján.
Mi bementünk,  és vártunk.
Fél óra múlva, Rei és Rasa, kézen fogva jöttek be. Rei szeme kisirt volt -ezért ketté szedem Rasát -, de olyan boldog volt a szeme a mosolya, hogy megkönnyeztem. Anyáék halála óta nem láttam ilyennek. Riri szipogott mellettem, és megszorította a kezem. Ő is erre gondolt.
Lassan a pap elé vonultak, és elkezdődött a ceremónia. Bevallom, Én akartam először ott állni, de az, hogy Ő boldog... Felül múl bármit, hisz Ő a kishúgom.
Boldogan mondta ki az igent, és Rasa amilyen erős férfi, elsirta magát, velem együtt. E.Den nyakába bújva szipogtam, mint egy pisis.
A vacsira már megnyugodtabbak voltunk.
-Lex! - szólt Rei,  oldalra intett.
-Baj van? Baba jól van? - siettem hozzá.
-Nincs baj. - mosolygott - Csak megszeretném köszönni. Rasa mondta, hogy te segítettél neki.
-Semmiség. - legyintettem.
-De. Ez nagy dolog. Köszönöm. - ölelt meg.
-Szeretlek, ez csak természetes. - súgtam neki.
-Én is téged. - hormontúltengése miatt újra elsirta magát. De legalább boldog. És azt garantálom, hogy ha Rasa megbántja, leküldöm egy 10 emeletes épület tetejéről. Lift és kötél nélkül, bár a kötél még jól jöhet...