-Asszony! - keltett Kris.
-Még egy ilyen beszólás, leruglak. - morogtam.
-Jól van. - nevetett. -Gyere, kész a reggeli. Kyungsoo csinálta. - mondta.
-Szeretni Soo kaját.. - másztam ki kómásan az ágyból, Kris pedig elröhögte magát.
-Úgy nézel ki mint egy lila hajú troll baba. - most Tao röhögött rajtam.
-Be kaphatod. - morogtam.
-Melyiket? - csillant meg a szeme.
-A bal bokámat colos! - csaptam nyakon.
-Áucs! Ami kicsi, annál erősebb. - fogta a nyakát.
-Szerintem tök cuki. - igazgatta a hajam Chanyeol.
-Köszönöm. - adtam puszit az arcára.
-Nincs mit. - vigyorgott.
Csak pár hónapja vagyok itt, Kris az uncsi tesóm, Ő mondta, hogy amíg lakást nem találok, maradhatok nálunk. Azóta lelkem kidolgozom, hogy meg legyen a teljes összeg a lakásra amit kinéztem. Kris és a fiúk is segíteni akarnak, de nem hagyom.
Letelepedtem Kai mellé, felhúztam az egyik lábam, és rá raktam a fejem.
-Túl sokat dolgozol. - hallottam Baekhyun hangját.
-Muszáj. Már csak két túl óra, és meg lesz az összeg. És nem fogok rajtatok csövezni. Olyan, mintha pióca lennék. - motyogtam.
-De ez hülyeség. - dőlt nekem Kai.
-Szeretjük, hogy itt vagy Rana. - mosolygott.
-Rana? - emeltem fel a fejem. Kyungsoo elém rakta a reggelit.
-Young Ran kicsit hosszú. - vigyorgott.
-Tetszik a Rana. - mosolyogtam rá.
Neki álltam a reggelinek, és nem győztem dicsérni olyan finom volt. Tényleg jól főz. Még volt három órám a váltásomig, így elmosogattam helyetük.
-Hogy aludtál? - hallottam egy kedves mély hangot.
-Köszönöm jól. És Te Chanyeol? - néztem rá.
-Én is. Szépet álmodtam. - mosolygott.
-Biztos lánnyal. Igaz? - kacagtam el magam.
-Tulajdonképpen igen. - pirult el.
-Ez de aranyos. - olvadoztam. Szeretnék már Én is fontos lenni valakinek.
-Rana, mikor mész dolgozni? - jött be Kris. Épp inget gombolt.
-Kilencre kell mennem. Lesz két műtét ma, aztán túl óra. - csaptam a mancsára, mivel kihagyott három gombot.
-Anyu ki fog akadni ha megtudja mennyit dolgozol. Főleg a Te anyud. - nézett rám.
-Ha nem köpsz be, akkor nem. - simitottam végig a vállán. -Kész vagy. Szeretem az inget. - igazítottam meg az alját. -Jól áll a pasiknak. - mosolyogtam.
-Miért áll jól nekik? - kérdezte Chanyeol.
-Szexisek benne. Imádom az ingeket, főleg pasikon. - mosolyogtam
-Ran ing buzi. - forgatta meg a szemét Kris.
-Nem tehetek róla, hogy nekem ezek kényelmesek. - huzogattam az inget magamon.
-Már megin lenyúltad az egyik ingem? - kérdezte.
-Igen. - nyújtottam rá a nyelvem. -veszel nekem másikat. - puffogva ment vissza nadrágot fel venni. Elcsoszogtam a szobámban, amit volt szíves és Kris át adta, Ő pedig Taoval alszik. A párnán egy rózsa volt, mellette egy cetli.
"Lelkem kiált a messzeségbe,
Hallom hangod a szembeszélben.
Kívánom hogy veled legyek,
Örökre téged szeresselek. XOXO"
Fogalmam nincs melyik fiú aki ide rakta, de mostanában ilyen versikék, és apró ajándékok voltak a párnámon, vagy a táskámban. Kicsit zavar, de aranyos gesztus. Persze a fiúk közt is idősebb vagyok, nem tudom kinek szúrtam szemet, de jól esik a törődés. Mellettem lévő pohár vízbe raktam a rózsát, és összepakoltam a dolgom.
Persze mire végeztem, már késésben voltam. Felvettem a doki ruhám, és hajam összefogva szaladgáltam az egész lakásban. Vagy a cipőm nem találtam, vagy a köpenyem. A sztetoszkópom például Suho akasztotta a nyakamba.
-Köszönöm. - néztem rá hálásan. Kicsit trehány vagyok, mivel mindig mindent elhagyok,és rohanok. Jongin azt mondta, olyan vagyok mint Taemin.
-Táska! - hallottam Kris hangját.
-Francba! - szaladtam vissza. Kimenet puszit adtam mindenki arcára, és kocsiba ülve irány a kórház.
***
Hulla fáradtan telepedtem le a recepciónál. Pár papírt kellett aláírni.
-Küldemény. - rakott elém SooHea egy csokor margarétát, és egy bonbont.
-Kitől? - kérdeztem.
-Egy fiú hozta be. - vont vállat. Egy szív alakú lapocska volt rajta a doboz csokin.
"Margaréta illatozik,
Minden ember vigadozik.
Édes csókod ezer bonbon,
Hulló csillag túl a dombon.
Leszállt a nap, feljött a hold,
Kellesz nekem, mint rossznak a jó. XOXO"
-Xoxo? - kérdezte a nyakamból Minji.
-Az. Nem tudom melyik fiú az. - sóhajtottam.
-Szóval valamelyik fiú az? Honnan tudod? - kérdezte, közben kibontotta a dobozt és kilopott két csokit.
-Reggel a fiúkon más nincs a lakásban, tehát csak közülük lehet valaki. - sóhajtottam. -És az XOXO a kedvenc számom, plusz ez a csengőhangom is. - magyaráztam.
Minji kiakadt, hogy elvettem tőle a doboz csokit, és az irodámba vittem. A virágot vízbe raktam.
Még maradt 24 órám. Addigra hulla leszek.
***
Élő halotként nyitottam ki a lakást, és halkan mentem be. Éjszaka van, pontosabban hajnali öt. Leöltözni se volt erőm. Úgy, kabátban, és orvosi ruhában dőltem el a kanapén, és aludtam be.
Halk beszélgetés csapta meg a fülem, de nem értettem. Túl fáradt voltam. De éreztem, hogy puha kezek leszedik a sálam, aztán a kabátom, majd kézbe véve, elindul valahová. Még kapaszkodni se volt erőm. Éreztem, hogy az ágyamba kerülök, aztán pár pillanat múlva rózsa illat kúszott az orromba. Hasra fordultam, és úgy aludtam tovább.
Reggel egy szál rózsa volt mellettem, de papír semmi, vagyis csak egy cetli, rajta ennyi: "Túl sokat dolgozol! Pihenni is kéne. XOXO" elmosolyodtam.
Fogtam egy lapot, és írni kezdtem. "Kedves XOXO! Mutasd magad meg, mert ez így nekem nem jó! Kérlek." Kiraktam az ajtómra, és elmentem zuhanyozni. Egyedül voltam, a fiúk biztos fellépésen, vagy próbán. Mivel csak holnap kell dolgoznom, rendet is raktam, és főztem. Aztán elmentem sétálni. Nem tudok mit várni ettől a dologtól. Még sose udvarolt senki nekem. De még csak szépnek se mondhatom magam. Alacsony, 167 cm magas vagyok, barna haj, barnás szürke szem, egyszerű koreai lány vagyok. Vagyis csak félig. Kris és Én is Kanadaiak vagyunk, csak Ő kínai, Én pedig koreai, anyukáink testvérek.
-Szia! Merre jártál? - kérdezte Kris a kanapéról.
-Sétálni. - vettem le a sálam, aztán a kabát, cipő, és leültem mellé.
-Valaki vár a szobádban. - adott puszit a homlokomra. Felpattantam, és az ajtómig meg se álltam. Gyomrom apróra zsugorodott az idegesség miatt, és a cetli se maradt az ajtón. Lassan nyitottam be. Ott ült az ágyamon valaki, fejét lehajtva, csak a folyosóról, és a kinti utca lámpa adott egy kis fényt. Így nem láttam az arcát teljesen. Beljebb léptem, ekkor felnézett. Meglepődtem. Szerintem még a szám is tátva maradt.
Chanyeol lassan felállt, kezében két lap volt, és egy rózsa. Kezem az ajkam elé raktam, és csak pislogni tudtam.
-Én vagyok XOXO. - mondta, mind két lapot a kezembe adta, egyik az volt ami az ajtón volt, másikon pedig egy újabb vers.
"Ajkad tüze fellobog,
Szívem lova feldobog.
Ölelésed tollpihe,
Szeretlek én, de mennyire!"
Könnyes lett a szemem. Én nem mondhatom azt, hogy szeretem. Eddig nem néztem rá, se a többi fiúra, úgy mint egy pasira. Max barát.
-Tudom gyerekes, de nem tudtam, hogy a tudtodra adni az érzéseim. Sajnálom. - adta át a rózsát. Ki akart kerülni, de nem hagytam.
-Chanyeol... - fogtam meg a karját.
-Igen? - nézett rám.
-Tudom... nem mondhatom azt, hogy Én is... mert nem tudom mi van bennem... De... - lehajtottam a fejem, közelebb léptem hozzá, egyik kezem a mellkasára raktam, másikat a tarkójára, azzal húztam le az Én colosom, és egy csókot adtam az ajkaira. Először nem reagált. -Köszönöm. - suttogtam az ajkaira. Ezzel az egy szóval hoztam vissza, átkarolta a derekam, és felemelt, lábaim a levegőben voltak, Én pedig a nyakát átölelve, újra csókra hívtam. Mosolyogva viszonozta, és mélyitette a csókot. Tapsra lettünk figyelmesek, ezért a nyakamba bújt, és lerakott.
-Olyan cukik vagytok. - szipogta Kris. -Látod Chanyeol? Még ép a fejed. - röhögött. Elkuncogta magát a fiú a nyakamba.
-Szeretlek. - mormogta, miután az össze fiú vállon veregette, és gratulált. Talán hamarosan Én is mondhatom neki, de most nem.
Ezért inkább egy csókot adtam az ajkaira, majd mosolyogva kézen fogtam, rózsát vízbe raktam, majd Kris mellé telepedve tévét kezdtünk nézni.
"Csókol és örökké ölel XOXO"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése