Ravival már napok óta, nem is, talán hetek óta tervezzük azt, hogy ketten, mint két ugyefogyott haver lelépünk moziba.
Igen am, csak hát a sűrű, katyvasztól amit időbeosztásnak neveznek nehéz olyan napot találni ami neki is tökéletes lenne. Na mostmár ebből kifolyólag a mai fansingen mondtam neki, hogy megyünk ma moziba, valami jó ki horrorra amit nem nagyon bír, és hazáig rajtam csüngve minden apró nesszre -pont mint Hakyeon, na vele se nézek többet horrort, három napig vele kellett aludni, mert félt, hogy a démon haverok kicibálják a futonjáról. Szóval Hakyeon és a horror nem fér meg egymás mellett. Szörnyű! -, fogja fújni, hogy Ő aztán mint egy hős oroszlán, bíz' ám nem fél. Csak majd bebarnázik a gatyeszbe.
Hmm Taekwoonnal és Hyukkal lehet ám horrorozni. Leo egyenesen elbújik a nasiban annyira izgatja ki is lehet a gyilkos, és mire odajutna az ember, hogy vesz egy kis ropit esetleges egy kis popcornt, Taekwoon az összes tál tartalmát bezabálja, majd rád néz azzal a tipikus Leo felé ázott kutyus, párdon oroszlán szemekkel, amitől a kiakadási kedved is elmegy és magamhoz híven, édesem egyetlen mozzanatától beindulva, kizavarjuk a közös szobából, Ravit és Hongbint egy menet erejéig. De mivel halkak vagyunk, a fiúk nem reklamálnak csendháborítás miatt. Hyukkal meg azért jó nézni, mert többnyire bealszik rajtuk, így tudom, hogy van valaki mellettem, de végülis egyedül retteghetek. Frankó horror partnek! Na térjünk a lényegre. Ken, fejébe vette, hogy visszük Őt is. Meg a francokat. Amikor kijött a Fantasztikus Pókember vagy mi, Ken egész haza úton az ablakból csüngött kifelé, mint egy hülye pók aki kutyának képzeli magát. Még a nyelve is kint volt. Ja és a kezeivel pók fonalakat lövöldözött ki, Én meg foghatam hazáig a nadrágja övét, nehogy egy esetleges fonal -ez esetben kamion, vagy más gépjármű elvigye egy szem egómanó vokalistámat-. Mondanom se kell, hogy elzsibbadt a mancsom mire haza értünk. Na a bajok ott kezdődtek, hogy Ken ablakból mászva ki, ment a bejárathoz, és próbált a falon feljutni, kevés sikerrel. Szegény Hongbin, fejét fogva hátán cipelte fel a kilenc lépcsőfokon és pakolta be a liftbe közben Ken, velem diskurált arról, milyen Pók jelmezt is várok ám neki ha már a negyediken leszünk. Fent a dormban Jaehwa elém pakolt mindent ami egy skichez kell, és rajzoljak neki kék fekete pók jelmezt, mire mondom neki, mire kék fekete legyen? Legyen inkább piros fekete, oszt Ő lesz a fekete özvegy vagy mi. Azt az édes pofit. Nem volt szívem nemet mondani. Szóval, amíg Ő két napig szabályosan falon mászva közlekedett, addig Én varrtam neki jelmezt, Halloweenre jó lesz.
Egy szem oroszlánom nem volt tőle elragadtatva, így vette a kezében lévő újságot, és egy jól irányzott "csapjuk le Kent a falról" mozdulattal, kedvenc vokalistám máris parkettát fogott. Fájdalmas volt. Pedig Én csak épp, hogy láttam. Akkor kapott el az öt perces röhögés amikor Leo megjelent a söprűvel, Ken pedig úgy iszkolt a hátamhoz, mint akit le se csaptak.
-Leo szívem, felesleges az a takarító eszköz had. - mondtam, mire egyetlenem visszavitte a mosókonyhába.
Ken már szabályosan a nyakamban ült, és azt fújta, mikor lesz kész a ruha. Mondtam, hogy max holnap, mivel miatta odavarrtam két ujjam. Erre Ken visitva rohant Leo és Hakyeon után. Kiszedtem a tűt az ujjaimból, és betekertem egy darab rongyba. Leo maga előtt tolta a két beszarit, Hakyeon és Ken irtózik a vértől. Ja, és Ravi.
Taekwoon lekezelte a sebeim, kaptam rá puszit is, majd elzavart aludni. Ennyi volt az akkori napom.
Végre vége a fansingnek, felnyaláboltam Ravit, és ketten indultunk a mozi felé.
Gyöngyöm kiverte a hisztit, hogy Ő mesét akar nézni, valami Hopp nevű nyúlról. Mondom, legyen neked gyerek nap, de utána megnézzük azt a horrort amit akartam. Akkorát nyelt, mintha sivatagban lenne. Szinte hallottam ahogy a homok szemek leperegnek a torkán.
Na de a nyúl sztori akkora volt, hogy végig röhögtem Ravival együtt. Szegény már úgy röhögött, hogy azt hittem ott fullad meg, na nem mintha Én nem úgy jártam volna.
Horrorra már nem jutottunk be, mivel Ravinak tankolási problémái vannak, és rájött a pisilés. Mire végzet, már nem lehetet bemenni. Tiszta ideg lettem. Mivel ezer százalék, hogy direkt húzta az időt. Fülét fogva rángattam el egy kölcsönzőbe, és kivettem a filmet, csak azért is megnézem ma a filmet.
Otthon lepakoltam a fiúkat a kanapéra, Hakyeont majdnem meg kellett kötözni, mert nem akart mozizni. Akkor macizot be jobban amikor megtudta, milyen filmet is akarok berakni. Rámeresztetem a: Ha fel állsz, rosszabbul jársz mint a pasi akit elvittek a sátán kölykök.- féle nézésem. Azonnal leült.
Letelepedtem Hyuk és Leo közzé, beszarik kiket letagadok ha be mernek pislantani a hátam mögött, mind fedezékbe vonultak, egy-egy párna társaságába, plusz az Én hátam volt a pajzs. Főleg Hakyeonnak. Ken bírja, úgy ahogy a horrort, de inkább mesélni szeret. Én pedig iszom olyankor minden szavát.
Tavaly volt is olyan rész a Diaryben ahol ilyet mesél, tök jó volt, már akkor láttam, hogy Hyuk jó horror partner lesz, bealudt szegény, Hakyeon meg rámászott, utána pedig Hakyeon félig rajtam aludt. Fájt is minden részem rendesen másnap.
A film elkezdődött, Én pedig kocsányon jojózó szemekkel néztem. Leo rágott, Hyuk már a felén bealudt, Én pedig rezegtem mint a teló rezgő izéje, mivel Hakyeon és Ravi a hátamba mélyedve reszkettek. Hongbin néha néha eltakarta az arcát a párnával, Ken meg inkább játszott a telefonján, nem nagyon foglalta le Őt a film.
Film végén elszomorodtam mert vége lett. Ha hallota volna azokat a sóhajokat amiket a két fiú adott ki, plusz hallani lehetet, hogy egy egész hegylánc gördült le róluk, amikor vége lett.
Na itt kezdődött a harc! Hakyeon szentül hitte, hogy ma vele kell aludnom, mire Leo majd nyársra húzta. Féltékeny az Én szívem.
Végül Ravi is csatlakozott, és a két majom közt kellett aludni, mivel Noona Omma megvéd, szeret, és vigyáz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése